2003 körül vittem le a lányomat Flórát edzésre. Úgy volt, hogy csak viszem a gyereket, én meg várok, amíg kész az edzés. De aki vonzódik egy kicsit is a küzdősport iránt és látott sárkánykard edzést, na az egy életre szóló bevésődés kap. Így hát beálltam én is edzeni. 

Az Évinél kezdtem, aztán jött a Vajk baba, így a Pistinél folytattam az edzést. Mindkét ember az életembe csak pozitív és jó eszméket hozott. 

Na és végre megjött a bunyós vonal is a sárkánykard életébe Zsolt személyében. Szeretem Zsolt kemény, zúzós edzéseit és küzdősport iránti elhivatottságát. Én már közel húsz éve űzöm hobbi szintem a kungfut, egy jó tanács a fiataloknak: minél több edzésre járjatok, mert minden edzés egy újabb tégla a falba.

Én minden nap gondolok az egyesületre, csapatra igaz mostanság ritkábban tudok veletek edzeni. De ma, ahogy olvastam a kérést, bele is bújtam a sárkánykardos pólómba egy gyors fotóra itt a sí pálya és Alpok tetején. Mert mottóm: legyen mindig nálad egy kungfus csecsebecse!