Körülbelül másfél éve edzem a Sárkánykard Egyedületnél, sandára járok a kezdetektől fogva. Ezáltal nagyrészt nem Sifuval (Varga Istvánnal) vagyok az órán, hanem Zsoltival (Kreisz Zsolttal).

Eleinte még ezt a területet is Sifu oktatta és csak pár hónap múlva találkoztam Zsoltival. Sifu és Zsolti tanítási módszerei majdhogynem ég és föld, viszont mind a kettő kiváló. Könnyű megérteni, elsajátítani és mindketten türelmesen, kedvesen segítenek, ha valami nem megy. Egy barátnőm által szereztem tudomást az Egyesületről, sajnos ő már nem edz velünk.

Borzasztóan eltért ez a sport azoktól a sportoktól, amiket valaha is űztem, mondhatni sose verekedtem még sportszerűen. Nehéz volt megszokni a kemény edzéseket, de nagyon hamar sikerült és tekintettel volt rám mindenki. Egy percig nem éreztem magam azért kellemetlenül, mert nekem nem ment olyan határozottan és gördülékenyen egy mozdulat, mint másoknak.

Az edzőim elérték, hogy mindig csak jobb és jobb szeretnék lenni és sokat olvasok a buddhizmussal és a Kungfuval kapcsolatban, mert edzőink a kultúráról és egyéb más érdekességekről is mesélnek. Az órák mindig élvezetesek és egy szempillantás alatt elrepülnek.

Számomra az Egyesület olyan, mint egy kis család. Nekem a valóéletben nem igazán vannak barátaim, de itt nem csak edzőtársakra, hanem igaz barátokra is leltem. Úgy vélem bátran kijelenthetem, hogy nem csak a társaim hanem edzőim is a barátaim egyaránt.